Ismerünk növényi-, gyümölcs-, krém- és tejszínlikőrt. Neked melyik a kedvenced?

Történelmének kezdete rejtélybe burkolózik. Komoly nézeteltérések vannak azzal kapcsolatban, hogy ki fejlesztette ki először a lepárlást. Ugyanez igaz arra is, hogy mikor és hol történt.

Felmerült, hogy a lepárlás Kr.e. 2.000 évvel ezelőtt Mezopotámiából származhat. A cél parfümök és aromák előállítása lett volna, így alakult ki a technológia. Valószínűbb azonban, hogy az alkohol lepárlása csak a középkorban, a 13. században történhetett. Nem tudjuk biztosan. Amit viszont biztosan tudunk, hogy Albertus Magnus (1193-1280) volt az első, aki világosan leírta azt a folyamatot, amely lehetővé tette a desztillált szesz előállítását.

A gyümölcslikőröket infúziós módszerrel állítják elő, amelynek során a gyümölcsöket alkoholban áztatják, ami elnyeli az aromát, az ízt és a színt. A természetes színtelen növényi likőröket vagy átszűréssel, vagy desztillációval állítják elő. A perkolációt egy kávéfőzőhöz hasonló berendezésben végzik. A leveleket vagy fűszernövényeket a felső részbe helyezik és az alsó részben lévő alapszeszt felpumpálják az ízesítő anyagra, kivonva és levezetve az aroma összetevőit. A lepárlási módszer növényeket, magokat, gyökereket vagy gyógynövényeket használ ízesítőanyagként. Az alapszeszben megpuhítják, majd további szeszekkel kombinálják és desztillálják. Miután az alapszesz elnyerte ízét, édesítik és leszűrik. A likőröket gyakran növényi színezékekkel festik meg. A likőrök ezt követően azonnal érlelhetők vagy palackozhatók. Az édes és az emésztésserkentő összetevőkkel rendelkező likőrök népszerűek vacsora utáni italokként. Fogyaszthatjuk tisztán, jéggel, vagy végtelen sok koktél-kombinációként. A likőröket különféle desszert ételek ízesítőjeként is használják.