---

Az amerikai whiskey leggyakoribb alapanyaga a kukorica és a rozs, melyek keveréke (eltérő arányokban, és egy kevés árpamalátával kiegészítve) több amerikai whiskyfajtára is jellemző. Ezeknek az alapanyagoknak a használatát a XVIII. századi bevándorló hullámban érkező hollandok, németek, skótok és írek, honosították meg, akik már nem elégedtek meg az akkoriban elterjedt, gyenge minőségű gyümölcspárlatokkal. Lepárláskor a szeszt általában nem finomítják 80%-nál magasabb alkoholtartalomra, és a legtöbb whiskyt új, belül elszenesített tölgyfahordókban érlelik. Nincs kötelező érlelési idejük, de a népszerűbb típusait kötelezően új hordóba kell tölteni, illetve a straight jelzőt csak 2 év érlelés után kaphatják meg. A bourbon whisky és Tennessee whisky elnevezések a világ több részén is eredetvédelem alatt állnak. Minden bourbon amerikai whiskey, de nem minden amerikai whiskey bourbon. A Bourbon whisky karaktere csak az 1820-as évektől kezdett körvonalazódni, és a fogyasztók ízlése is egyre kifinomultabbá vált. Manapság igazi Bourbon whiskey-ről akkor beszélhetünk, ha a párlat alapanyaga legalább 51%-ban kukoricát tartalmaz, legalább 62,5%-os alkoholfokon kerül új, kiégetett tölgyfahordóba, ahol minimum 2 évet tölt. Az amerikai whisky története a gyarmati korszak gabonapárlataival kezdődött, ma ismert fajtái pedig – ahogyan más whiskynemzeteknél is – a 19. század során alakultak ki. Neves whiskykészítő államok például Kentucky vagy Tennessee.