Az éghajlatváltozás 2080-ra leállíthatja a skót whiskyfőzdék termelését

Egy jelentés szerint a hőmérséklet-változások korlátozhatják a whiskytermelést néhány skóciai lepárlóban a következő 60 évben.

A University College London (UCL) klímakutatói azt találták, hogy a globális felmelegedés okozta közelgő hő- és szárazságstressz drasztikusan befolyásolhatja a skóciai ital előállításához szükséges három összetevőt, a vizet, az árpát és az élesztőt.

A Glengoyne Highland Single Malt Scotch Whisky megbízásából készült jelentés azt sugallja, hogy a 2080-as évekre Skóciának hosszabb ideig intenzívebb aszályokkal kell szembenéznie. Ez az ország egyes területein csökkent és időszakos vízellátáshoz vezet, ami egyes lepárlóüzemek „termelésének csökkentésére vagy leállítására” kényszerít, mivel „nagymértékben függenek a folyamatos vízellátástól”.

Víz

A kutatók azt állítják, hogy a whisky lepárlók körülbelül 61 milliárd liter vizet használnak fel évente, amelyből egyetlen liter whisky 46,9 liter vizet igényel. A jelentés a 2018 nyarán tapasztalt aszályos körülményekre támaszkodik, amikor Islay 10 lepárlójából öt, valamint a perthshire-i Blair Atholl és Edradour lepárló kénytelen volt leállítani a termelést. Ugyanebben az évben a speyside-i Glenfarclas 300 000 liter whiskyt kitevő teljes havi termeléskiesésről számolt be a meleg időjárás miatt. Bár a jelentés szerint az árpát viszonylag szárazságtűrő növénynek tekintik, az utóbbi évtized meleg időjárása azonban rá is negatív hatással volt. A kutatók szerint a 2018-as hőhullám 7,9%-os visszaesést eredményezett az Egyesült Királyság tavaszi árpatermelésében, ami az előző évi 145 font/tonnáról 179 font/tonnára növelte a termés értékét. Mivel a skót whisky előállításához évente körülbelül 800 000 tonna tavaszi árpára van szükség, egy ilyen mértékű áremelés körülbelül 27 millió font költséggel járna az ipar számára – állították. A jelentés azonban azt sugallta, hogy a hőmérséklet-emelkedés a kukorica lepárlóüzemekben való újrahasznosításához vezethet, amely egykor „a skót gabona whisky szerves összetevője volt”.

Kártevők

A melegebb nyarak és az enyhe telek növelik az invazív fajok, kártevők és betegségek populációját. Carole Roberts, az UCL vezető szerzője és klímaváltozás-kutatója a következőket mondta: „Van egy feltételezés, hogy Skócia nedves, esős hely, állandó vízellátással. Az éghajlat azonban változik, hol esik az eső, hol nem  és ez vízhiányt okoz, valamint megváltoztatja a víz jellegét, ami hatással lesz kedvenc italainkra, ezért a tervezés elengedhetetlen a whiskynk védelméhez.”

Íz

A jelentés szerint az éghajlatváltozás erősen befolyásolja a skóciai whisky ízét is 2080-ra. Az előállítási szakaszokat, beleértve a malátázást, az erjesztést, az élesztő hozzáadását, a lepárlást és az érlelést, a terület mérsékelt tengeri éghajlatához igazodva fejlesztették ki. A jelentés szerint azonban a melegebb levegő és vízhőmérséklet mind a hagyományos lepárlóüzemekben olyan hűtési módszerekhez vezethet, ami kihívást jelent a folyadék karakterének, állagának és minőségének megőrzésében.

Barbara Turing, a Glengoyne márkamenedzsere elmondta: „Az éghajlatváltozás veszélye nagyon is valós, és mindannyiunknak szerepet kell vállalnunk a hatásai elleni küzdelemben. A Glengoyne-nál még nagyon sok tennivalónk van, de elkötelezettek vagyunk amellett, hogy csökkentsük saját környezetre gyakorolt ​​hatásunkat, és együttműködjünk a Scotch Whisky Association-nel, hogy 2040-re elérjük a nettó nulla kibocsátási célt.”

Mark Maslin professzor, az UCL klímaváltozással foglalkozó professzora, aki a jelentés elkészítésében segített, elmondta: „A Glengoyne által végzett munka a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a whisky-gyártás éghajlatváltozás elleni védelme érdekében alapvető fontosságú. De a whiskyipar csak egy hal egy nagy tóban, és állami támogatásra, befektetésekre és infrastruktúrára van szükségünk ahhoz, hogy a lehető leghamarabb mindannyian nulla nettó kibocsátásúvá váljunk.”